Szentmártonkátai Református Egyházközség

Elérhetőségünk:

Szentmártonkátai Református Egyházközség Lelkészi Hivatala

2254 Szentmártonkáta Rákóczi út 1.

Tel./fax: 06 29 / 462 – 128

E-mail: szentmartonkata.ref@gmail.com

Presbitériumunk:

Vizi Zsuzsanna lelkész

Káplár Istvánné egyházközségi gondnok

Veres István helyettes gondnok

Molnár Gábor presbiteri jegyző

Göbölyös István temető gondnok

Kun Lászlóné presbiter

Almási János szórványgyülekezet felelős

Kele Imréné újtelepi gondnok

Dr. Hajnal Károly presbiter

Hajnal Ernő presbiter

Hajnal Mihály presbiter

Jakab János presbiter

Kiss Endre presbiter

Pásztor Sándor presbiter

Skoda Ferenc presbiter

Szabó Gábor presbiter

Szántai Béla presbiter

Lelkipásztoraink:

Szokolai Márton 1626-

Gyömöri István 1629-1630.

Miskolczi Imre 1632-

Bucsi István 1652-

Czeglédy István 1674 körül

Börei Mihály 1684-1688.

Kőrösi Mihály 1689-1691.

Kecskeméti Pál 1691-1719.

Hermányi Pető József 1783-1823.

Obernyik Károly 1823-1827.

Szilágyi Péter 1828-1829.

Czeglédi Mihály 1829-1838.

Miskolczy Szígyártó István 1838-1867.

Miskolczy Szígyártó Dienes 1868-1894.

Patonay Dezső 1896-1905.

Dr. Székely József 1906-1913.

Székely László 1913-1922.

Bődy Lajos 1922-1929.

Halasy Miklós 1930-1939.

Dr. Kovács István 1939-1956.

Vizi István 1957-1997.

Vizi Zsuzsanna 1997-

Vasárnapi istentiszteleti alkalmaink:

Újtelepi templomunkban: reggel ¾ 9-kor,

Falusi templomunkban (télen a fűtött gyülekezeti házunkban): de. 10 órakor,

Tápiószecsőn a Szent István úti iskola aulájában általában a hónap 1. vasárnapján (kivéve július, augusztus): du. 2 órakor,

Kókán Holló Jánosné Margitka néninél (Zöldfa út 51.) júliust, augusztust kivéve általában a hónap 1. vasárnapján: du. fél 4-kor, télen du. 1 órakor,

Szentlőrinckátán a Faluházban július, augusztus kivételével általában a hónap 3. vasárnapján: du. 2 órakor.

Történetünk:

A Szentmártonkátai Református Egyházközség vázlatos története napjainkig

Összeállította: Dr. Kovács István lelkész nyomán Vizi István lelkész

Kiegészítette: Vizi Zsuzsanna lelkész

AZ EGYHÁZKÖZSÉG MEGALAKULÁSA

Községünk neve: SZENT-MÁRTON-KÁTA a középkori egyház kedves szentjének, Szent Mártonnak és a honfoglaló KÁTA családnak az emlékét őrzi. A “KÁTA” besnyő eredetű szó és azt jelenti: gát, gyepű. Egy másik magyarázat szerint a “KÁTA” szó jelentése: háza. Ez viszont arra utal, hogy a KÁTA nevű községek régtől fogva templommal bíró települések lehettek. A honfoglaló KÁTA család környékünkön hét községnek adott nevet. Ezek a községek: Boldogkáta, Csekekáta, Egreskáta, Nagykáta, Szentlőrinckáta, Szentmártonkáta és Tamáskáta.

Községünk neve oklevélben először 1349-ben fordul elő, de joggal feltételezhetjük, hogy községünk múltja egészen a honfoglalásig nyúlik vissza.

A Duna-Tisza közének reformációja, így szentmártonkátai őseink evangéliumi hitre térése is SZEGEDI KIS ISTVÁN reformátor ceglédi működésével kapcsolatos. Községünk lakói a 16. század közepén egységesen a kálvini reformációt fogadták el, és a középkori egyház templomát használatba vették

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORÁBAN (1541 – 1686.)

Buda török kézre kerülésével (1541.) a Zagyva-Tápió köze is török hódoltsági terület lett. A hódoltság egész ideje alatt (1541-1686.) Szentmártonkátán prédikátort tartó református gyülekezet volt. Az első, név szerint ismert lelkipásztorunk SZOKOLAI MÁRTON a 17. század elejéről (1626.).

A “két pogány” a török és a német malomköve között őrlődő elődeink, a szentmártonkátai magyar református jobbágyok keserves életéről megrendítő emlékünk a Mártonkátáról írott panaszos levél 1665-ből. Ebben a levélben panaszolják el sanyargatott életük minden keservét: testi épségük és életük nincs biztonságban a be-betörő ellenség miatt. Vagyonuk, állatállományuk, élelmük az ellenség szabad prédája.

Az 1674-i pozsonyi vértörvényszékre gyülekezetünk akkori lelkipásztora, CZEGLÉDI ISTVÁN is idézést kapott, de élve a török nyújtotta védelemmel, nem jelent meg a bíróság előtt. A szomszédos TÁPIÓSÁG református gyülekezetének lelkipásztora, SZECSEI JÁNOS, akit a pozsonyi törvényszék gályára küldött, 1675. decemberében az olaszországi Theátéban halt meg. (Lásd Moldova György: Negyven prédikátor c. regényét!)

AZ ELLENREFORMÁCIÓ KEZDETE

A Buda visszafoglalását (1686.) és a török Magyarországról való kiűzését eredményező felszabadító hadműveletek újabb szenvedéseket zúdítottak vidékünk népességére.

A török-német háborúk hadszínterévé vált a Duna-Tisza köze. Ekkor pusztultak el – 1683-86. között – a környező községek közül: Boldogkáta, Csekekáta, Egreskáta, Tamáskáta és Zsiger.

A török megszállást német elnyomás váltotta fel, és az egyházi meg nemzeti szempontból még veszedelmesebb volt. A Habsburg uralom alatt megindult a töröktől visszafoglalt területen is az ellenreformáció: a magyarok és a protestánsok üldözése.

A német elnyomást csakhamar megérezte a szentmártonkátai gyülekezet is. A váci római katolikus püspök gyülekezetünk lelkipásztorát, KECSKEMÉTI PÁL-t 1693-ban a községből kiűzette.

Az ellenreformációt azonban ekkor még feltartóztatta a Rákóczi-féle szabadságharc. Gyülekezetünk elűzött lelkipásztora is visszatérhetett Szentmártonkátára.

TEMPLOMUNK ELVÉTELE

A kuruc háborúk során többször vonultak át vidékünkön II. Rákóczi Ferenc seregei. RÁKÓCZI kétszer is táborozott községünkben rövidebb ideig. Először mindjárt szabadságharca kezdetén, másodszor pedig 1710. február 2-tól 19-ig.

Községünkben a 18. század elején (1715-20.) mintegy 100 – és túlnyomórészt református – család lakott.

A szatmári békekötés (1711) után azonban már semmi sem tartóztathatta fel a váci püspökök ellenreformációs erőszakoskodásait.

GRÓF ALTHÁN FRIGYES váci püspök 1718. decemberében erőszakkal vette el a szentmártonkátai reformátusok templomát, harangját és úrvacsorai edényeit.

Az egykori kátai reformátusok templomszeretetét mutatja, hogy a püspök erőszakoskodása után azonnal követeket küldtek Bécsbe, hogy templomukat visszakapják. Sőt már a bécsi követek visszaérkezése előtt, 1719. január 25-én visszafoglalták az elvett templomot. Ám a püspök a vármegye segítségével végleg megszerezte a 16. század óta háborítatlanul használt templomot.

A gyülekezet öreg lelkipásztora, KECSKEMÉTI PÁL is kénytelen volt elhagyni a községet és a gyülekezetet. A templomától és lelkipásztorától megfosztott gyülekezet az “árvaegyházak” sorsára jutott. (Kecskeméti Pál tőlünk Fülöpszállásra került, ahol egyházkerületünk püspöke lett.)

AZ ÁRVA EGYHÁZ (1719-83)

“Nem hagylak titeket árvákul, eljövök ti hozzátok!” (János 14, 18)

A templomától és lelkipásztorától megfosztott gyülekezet a SZILASSY és PATAI földesúri családok hathatós pártfogását élvező pándi egyházközség leányegyháza lett. Ünnepeken őseink a pándi templomba járták istentiszteletre és az úrvacsorával való élésre. Gyermekeiket is itt kereszteltették meg, házasságukat itt áldatták meg.

A református hitükhöz az üldöztetések között is ragaszkodó kátai reformátusokat a római katolikus földesúr, GRÓF KEGLEVICH JÓZSEF is védelmezte (1728), mivel a munkában szorgalmas és jó erkölcsű kátai református jobbágyokat a saját érdekében is meg akarta tartani birtokán. A későbbi évtizedekben a református vallású BATTHA család tagjai nyújtottak támogatást az árva egyháznak.

A gyülekezet Igére szomjas tagjai a gyermekek tanítására megmaradt tanítók, vagy egy-egy “élemetes ember” (KOVÁCS MÁTYÁS, VÁCZY ISTVÁN) vezetésével jöttek össze imádkozásra és éneklésre. Nagy anyagi terhet jelentett őseinkre ebben a korszakban az, hogy ők voltak kénytelenek fenntartani anyagilag a római katolikus egyházat is. Isten kegyelme a viharban és az elnyomatásban is megtartotta községünket és egyházunkat.

“Az ÚR kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága!” (Jer. Sir. 3, 22)

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK ÚJJÁALAKULÁSA

József TÜRELMI RENDELETE (1781) lehetővé tette a szentmártonkátai gyülekezet újjáalakulását és az 1718-ban elvett temploma helyett új templom építését, mivel ekkor községünkben már 143 református család, 893 református lélek lakott.

Az “árva egyház” nyomorúságaiból megszabadult gyülekezet a BATTHA JÁNOS udvarában imaházzá alakított vincellér-házban tartotta istentiszteleteit a templom elkészültéig. Szent áldozatkészséggel építette meg gyülekezetünk második templomát (1784. július 11. – 1785. december 11.).

József császár rendelete szerint református templomot csak utcára nyíló bejárat és torony nélkül lehetett építeni. Így épült meg a mi templomunk is. A templom tornyát csak később, 1822-23-ban építette meg az újjáalakulása után megerősödött gyülekezet.

Az újjáalakult szentmártonkátai gyülekezet első lelkipásztora HERMÁNYI PETŐ JÓZSEF (1783-1823) lett.

EGYHÁZUNK KÜLSŐ MEGERŐSÖDÉSE

A 19. században MISKOLCZY SZÍGYÁRTÓ ISTVÁN több évtizedes lelkipásztori szolgálata alatt (1838-1867) újjáalakult egyházunk megerősödött. Ekkor épült meg az új lelkészlak (1840).

Az egyházközség ekkor szerezte a mai napig használt szent edényeit, úrvacsorai kelyheket, kenyérosztó tányért, keresztelő edényt. A templomi orgona ebben az időben készült (1852), s a toronyba harangok ugyancsak ebben az időben kerültek.

Miskolczy Szígyártó István után fia, MISKOLCZY SZÍGYÁRTÓ DÉNES (1867-1894) következett a szentmártonkátai lelkipásztorok sorában. A két Miskolczy emlékét a Miskolczy utca máig is őrzi, sírjuk pedig a temetőnkben van.

Az iskolánkban tanító rektorok közül kegyelettel említjük meg a jó emléket hátrahagyó KERESZTÚRI LÁSZLÓ (1866-1912) nevét, aki csaknem félévszázadon át tanított iskolánkban. Gyülekezetünk énekkarának ő a névadója!

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK a 20. és 21. SZÁZADBAN

A századfordulón PATONAY DEZSŐ (1896-1905), majd utána DR SZÉKELY JÓZSEF lelkipásztorkodása alatt (1906-1913) tovább erősödött egyházunk. Dr. Székely József tudós lelkipásztor hírében állt: hittankönyve és konfirmációi kátéja nyomtatásban is megjelent. Nevéhez fűződik református iskolánk megépítése is 1911-ben. SZÉKELY LÁSZLÓ (1913-1922) és BŐDY LAJOS (1922-1929) után HALASY MIKLÓS (1930-1938) lelkipásztorsága alatt valósult meg a templom teljes külső és belső felújítása. 1915-től 1950-ig a nagykátai missziói egyházközség is hozzánk tartozott, mint fiókegyházunk. Ma öt szórványban – Kókán, Szentlőrinckátán, Tápiószecsőn, Tápiószecső-Magdolnatelepen, valamint Tóalmáson lakó református egyháztagok lelkigondozása is ránk hárul.

A 2. világháború jelentős kárainak (épületrongálódások, orgona megsemmisülése stb.) helyreállítása után kezdte meg gyülekezetünk DR. KOVÁCS ISTVÁN (1939-1956) vezetésével 1949-ben az újtelepi templom építését, melynek felavatására 1957-ben került sor. A gyülekezet VIZI ISTVÁN (1957-1996) lelkipásztor vezetésével 1958-62 között gyülekezeti házat épített, mely épületet tornaszobává alakítottunk át. Korszerűsítette a parókiát, villamosítatta az orgonát és a harangokat. A 80-as évek derekán elvégeztette valamennyi egyházi épület felújítását, melynek során a 200 éves falusi templomunkba új tölgyfa-padok kerültek. 1989-90-ben egy tágas, otthonos gyülekezeti ház épült, a következő évben pedig az újtelepi templom gyülekezeti kombináttá bővült, mindez külső anyagi segítség nélkül, pusztán a hívek áldozatkészségéből. A lelkészi hivatalunk telefonnal, internetes kapcsolattal rendelkezik, egyházi épületeink gázfűtéses rendszerűek. Ősi templomunk tornyának mind a négy oldalát pontosan működő toronyóra ékesíti. 1998 nyarától folyamatosan végezzük újraindított iskolánk felújítását, 2013-14-ben emelettel bővítettük. 2015-ben már a 18. tanévet kezdhetjük meg a Székely József Református Általános Iskolánkban

EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG!

1